Alice és Dorothy kalandjai, második rész

Hajnali ketó órakor, egy méregerős neszkafé után, Alice kikecmergett a nyúl üregéből. Mivel az ájfonja lemerült, elővette a Rolex órát a retiküljéből, hogy megnézze rajta, mennyi az idő.

-Húde koránvanmég, csesszemeg a harántcsíkos ikerszülés – dünnyögte, és útnak indult a sárgaköves úton.

-Valahogy meg kéne találnom Dorothyt – gondolta magában, mert hiányzott neki az emberi társaság.

Kemény húsz évett töltött a nyúllal lent a lyukban, mert időeltolódás történt a Dorothy miatt keletkezett turbulens forgószél miatt. Alice-nak fogalma sem volt róla, hogy most merre járhat a barátnője, de elhatározta, hogy megkeresi. Bár az üregben töltött hosszú évek teljesen kiszipolyozták, azért maradt még benne annyi erő, hogy kitápászkodjon a gödörből. Elege volt már a sok répából meg az állandó terhességből!

Fáradt, de dübörgő léptekkel vonszolta magát a csajszi, egyenesen Smaragdváros felé. Amikor a kapuhoz ért, végre megpillantotta az arrafelé csövező Dorothyt, aki fertelmesen meghízott az utóbbi években. Alig ismerte fel.

-Hát te meg mit kosladsz itt, fitneszlédi? – ripakodott rá Dorothy, amikor meglátta. -Már csak te hiányoztál! Ezt a meglepetést!

-Gondoltam, megnézem, mi a lófax csináltál az elmúlt húsz évben. Tudod, hiányoztál – hízelgett Alice.

-Há de semmit se csináltam, én sose szoktam dolgokat csinálni, azért is vagyok ilyen kövér! -vágott vissza a csövesbánat. – Áh, képzeld, mire ideértem, vége lett az akciós napoknak és elfogyott az összes kakáscsiga! Azóta is itt baxom a rezet a kapu alatt, mivel lejárt a turista vízumom is, és nem engednek be Smaragdvárosba. Nincs több zöld kártya a pókeron, vágod? – panaszolta.

-Ne búslakodj csaje -vígasztalta Alice- majd felugrunk a falon, mint egy macska aki tegnap szült, osztán csak bemászunk valahogy! Még taknyon csúszó rendes csigát is szerzek neked. Ne egyél nekem itt ilyen diétás szarokat, mer még lefogysz tőle!

Úgy is lőn. A két gádzsi nagyot koppant az aszfalton, mikor betont értek. Alice talpra esett, mint egy macska, de Dorothy meg fejjel lefele, úgyhogy el is ment a maradék esze. Szóval nem kell ide már agyatlan szalmaember. Az izületei is úgy nyikorogtak, mint egy bádogembernek, a szíve már rég megszakadt a sok hízástól és a bátorsága is elment a maraton futástól. Egyedül is kitett három hülyét, úgyhogy a pasikat meg az oroszlánt inkább kihagyom ebből a sztoriból! Amúgyis mandela effektus van, mert komoly földrengést okozott a Dorothy talajra érkezése. Úgy felbaszódott a Richter skála, hogy még a Varázsló is beleremegett!

Smaragdvárosban minden zöld volt és az emberek idétlenül vigyorogtak maguk elé, miközben zombiként szédelegtek az utcákon. Szívtak éjjel-nappal, mindenki be volt állva. Még a nyúl is idejárt füvezni. De még a taknyoscsigák is zöld csíkot húztak maguk után! (csak a varázsló szivarozott) A palota őrei se voltak maguknál, simán be tudott szökni a két illegális látogató. Pislogott is nagyokat Alice, amikor meglátta, hogy ezeknél itt mindennap Ózora fesztivál van.

Óz, a nagy varázsló, aki valójában csak egy csoszvadt törpe, egy függöny mögé bújva ijesztgette a népeket live videókban a neten. Cukorbetegséggel és szívbajjal rémisztgette egész Csodaországot. A csajok is majdnem összepisilték magukat a félelemtől!

-A bácsi miért kiabál ilyen butaságokat abba a kamerába? -kérdezte Dorothy.

-Nem tudom, talán félt minket a kóros elhízástól – felelte Alice.

-Már túl késő… – suttogta Dorothy – akkor most mi legyen?

-Fussunk hazáig – felelte Alice – hátha attól lefogyunk!

Eközben a Toto kutya belopakodott a függöny mögé, mert valami rohadt, szuvas szagot szimatolt ki a a varázsló bácsi torkából. És ha már arrafelé járt, nem tudta megállni, hogy bele ne harapjon abba a kis izmos popóba!

Ekkor hatalmas jajveszékelés hallatszott a színpad felől. Óz, a csodák csodája sebes valaggal rohant ki a függöny mögül, nyomában a vérebbel. Amikor megpillantotta a két dagadt gádzsit, csak még jobban besokkolt! Ennyi rezgő hájat még az extrém pornóvideókban se látott még soha. Azon nyomban szedte is a sátorfáját, és egy léghajóval menekülésbe kezdett.

Dorothy utána szaladt, és kérlelni kezdte:

-Drága varázsló bácsi, kérem, vigyen engem haza – könyörgött neki, miközben döngő léptekkel rohant a légijármű felé.

-Az ki van zárva, túl kövér vagy! Nem akarom, hogy lezuhanjon miattad a Zeppelin – felelte Óz, és a magasba emelkedett. – Különben is, ez a gép nem ketó személyes!

Alice és Dorothy csalódottan néztek utánna. Na. ez a léghajó már elment…

( A nyúl eközben egy varázsgömbön keresztül figyelte az eseményeket. -Óz, a nagy varázsló úgy látom, hogy otthon felejtette a répáját – állapította meg kajánul vigyorogva. De jobb is, majd én elrágcsálom helyette! -s azon nyomban felhúzta a nyúlcipőt és útnak indult, hogy átszökdécseljen a répamesébe Répához. )

A Varázsló örömében rágyújtott egy kubai szivarra, hogy megünnepelje a sikeres felszállást. A léghajónak több se kellett, azonnal lángra kapott. Óz próbálta eloltani a tüzet, de erre a célra csak viszkit talált a fedélzeten. Attól még jobban belobbant minden.

-Dikk, ég a világ! – kiáltotta Alice. Dorothy riadtan rohant egy vödör vízzel a zuhanó Zeppelin felé, hogy mentse, ami még menthető. Mikor a gép földet ért, kihúzták belőle az ijedt varázslót, és jól nyakon öntötték a vízzel, hogy érezze a törődést. De nagy megrökönyödésükre Óz hirtelen eltűnt. Semmivé foszlott!!! Csak egy jogging gatya maradt utána a földön, meg egy füstölgő szivar, amit Alice gyorsan az ajkai közé vett, és szakszerűen tovább szívta. -Hát Óz is csak egy boszorkány volt? – csodálkozott Dorothy. Mert köztudott, hogy a boszorkányok nem bírják a vizet. Csak a viszkit.

A léghajó roncsai sajnos ráestek a fitnessz dévédékre. Smaragdvárosban nincs vifi, úgyhogy ettől kezdve mindenki elhízott, mert nem volt mire ugrándozni a népeknek többé! Nem is rendeztek több ÓZora bulit.

– Akkor most gyalog megyünk tovább? – kérdezte Dorothy.

-Az ki van zárva, mert nem tudom – felelte Alice.

A két gádzsi elunta a mesét, és inkább hazakocogott. Alice megint elkódorgott és lézengés közben annyi varázsgomgát szedett a sárgaköves út mentén, hogy lekéste a pókerpartit. A nyúl ezalatt titokban jól berépázott… Szegény Toto meg úgy bekábult a varázsló szagától, hogy három napig magához sem tért! Dorothy nem győzte kamillázni. És a csajok boldogan éltek, amíg ki nem haltak a kövér nők. Aki nem hisszi, járjon utánna! Itt a vége, fuss el véle, döngő léptekkel!

Photo by Vincent Pelletier on Pexels.com